Micimackó: Vér és méz 2 (2024) Tovább is van, mondjam még?

Hónapra pontosan egy évvel a szégyenletesen olcsó és minden tekintetben felejthető első epizód után került mozikba Rhys Frake-Waterfield Twisted Childhood Universe névre keresztelt, közkinccsé vált mese-karakterek felhasználásával indított filmes univerzumának következő darabja. Micimackó és antropomorf haverjai ezúttal még többen és még durvább fokozatra kapcsolva folytatják bizarr és morbid ámokfutásukat az emberek világában.

Részletek

A középszer és klisék rettenete – Baghead (2023) kritika

A tervezetthez képest jóval később jutottam el oda, hogy megnézzem Alberto Corredor Baghead – Holtakkal suttogó című filmjét. A látottak alapján viszont nyugodtan várhattam volna tovább is. Sajnos az utóbbi években sokadjára ismétlődik a minta: adott egy hellyel-közzel érdekes, jó lehetőségekkel kecsegtető történet, melyet megtámogatnak legalább egy-két nagyobb, ismertebb névvel (esetünkben Freya Allannel, a Vaják…

Részletek

Szűz Mária kitér a hitéből – Szeplőtlen filmkritika

Manapság a vallásos témákat feldolgozó horrorfilmekből nincs hiány, a Szeplőtlen mellett elég csak a szintén e hónapban mozikba került Első Ómenre, vagy a tavalyi Apáca 2-re és A pápa ördögűzőjére gondolnunk, hogy csak néhányat említsek a sorból. Úgy fest, hogy a meseszereplők mellett az apácák, a papok és a démoni megszállás uralják a vásznat –…

Részletek

Pókok (2023) Apókalipszis a toronyházban

Mielőtt az alacsony színvonalon készült, iszonyatosan blőd CGI-kreatúrákkal operáló állatos horrorok végeláthatatlannak tűnő kavalkádjában végleg leírnánk a pókos szekciót, az újonc francia Sébastien Vanicek nemcsak megmentette a szubzsáner becsületét, de a lakóközösséget behálózó nyolclábúak inváziója az idei év gyenge rémmozi-felhozatalából is bőven kiemelkedik.

Részletek