Ha már a nyomtatott Borzongás lapjain is egy epikus, cápa trash-lavinával indítottuk útjára a Trash Klubot, tálcán kínálta magát a lehetőség, hogy az azóta megjelent eszméletlen mennyiségű (és embertelen minőségű) cápás filmből válogatva, annak folytatásával debütáljon a rovat új változata. Amit aztán lehet később követ majd egy harmadik, negyedik, akár ötödik is, mert nem mostanában…
Hónapra pontosan egy évvel a szégyenletesen olcsó és minden tekintetben felejthető első epizód után került mozikba Rhys Frake-Waterfield Twisted Childhood Universe névre keresztelt, közkinccsé vált mese-karakterek felhasználásával indított filmes univerzumának következő darabja. Micimackó és antropomorf haverjai ezúttal még többen és még durvább fokozatra kapcsolva folytatják bizarr és morbid ámokfutásukat az emberek világában.
Mielőtt az alacsony színvonalon készült, iszonyatosan blőd CGI-kreatúrákkal operáló állatos horrorok végeláthatatlannak tűnő kavalkádjában végleg leírnánk a pókos szekciót, az újonc francia Sébastien Vanicek nemcsak megmentette a szubzsáner becsületét, de a lakóközösséget behálózó nyolclábúak inváziója az idei év gyenge rémmozi-felhozatalából is bőven kiemelkedik.
