Az alkotás minőségét itt és most nem firtatva, csak a számok tükrében elmondható, hogy éppen elég sikeres lett a Micimackó: Vér és méz ahhoz, hogy egy újabb bőrt lehúzzanak róla, ahogy azt az idén mozikba kerülő második rész (fantáziadúsan Micimackó: Vér és méz 2) is tanúsítja. Büszkén jelentjük, hogy a film a napokban lezajlott Arany Málna díjátadón is tarolt. Tíz kategóriából ötben sikerült bevasalni a dicstelen győzelmet, ezzel pedig toronymagasan az elmúlt év legrosszabb mozija lett. Mindennek ellenére úgy fest, hogy ezzel egy divathullám is elindult, hiszen már most kettő Miki egér horror-adaptációról (Mickey’s Mouse Trap és egy másik, egyelőre cím nélküli projekt) is hallhattunk. És ki tudja, mikor lesz megállás, mert ahogy lentebb rámutatunk, bizony a rajzfilmgyártás és a filmipar első virágkorának egy különös fordulópontján járunk. Nem mellesleg az álomgyár amúgy is szereti a már egyszer elsütött ötleteket újra és újra feldolgozni, elég csak a szintén idén újradebütáló Nosferatu-ra gondolni, hogy továbbra is zsánernél maradjunk. Na de mi ez a fordulópont, és minek köszönhetjük az újhullámos slasher trash fellángolását?
Ahhoz hogy teljes – vagy legalábbis teljesebb – képet alkothassunk arról, hogy miért éppen Malacka (és Micimackó, no meg nemsokára Miki egér) riogatja a jónépet a vásznon, egészen a szellemi tulajdon fogalmáig kell visszamennünk. A modern értelemben vett szellemi tulajdon elvét a nyomdaipar felemelkedésének és széles körben való elterjedésének nyomán már a tizenhetedik században kezdték boncolgatni, de igazán csak a huszadik század elejére vált általánosan elismert jogi fogalommá. Leegyszerűsítve a fizikai tulajdonjogot a szellemi alkotásokra kiterjesztve biztosítja az alkotó és alkotása védelmét, valamint arról való rendelkezési jogát egyebek közt a másolatok, adaptációk és előadások vonatkozásában. A szellemi tulajdon védelmének több formája is létezik, a filmek (és könyvek) esetében a szerzői jog és a védjegy azok, melyek számunkra most különös jelentőséggel bírnak.
A szerzői jog százholdas pagonya
A szerzői jog ugyanis időkorláttal rendelkezik, mely országonként változó, általában az alkotó halálától számított 50-100 év között mozog. A jelenlegi amerikai szabályozás értelmében az 1978 előtt megjelent zenék, filmek, könyvek, és a bennük foglalt szereplők az alkotójuk halálát követő 95 évig képezik annak szellemi tulajdonát, utána automatikusan közkinccsé lesznek, melyet bárki, bármilyen formában és bármilyen céllal felhasználhat. Nem véletlen, hogy a filmipar hajnalán megalkotott karakterekre éppen most csapnak le az élelmes alkotók. És a legszebb, hogy ezt elméletileg igazából bárki megteheti – ám a sikerhez ennél kicsit több kell, minimum egy megfelelő büdzsé és némi hírverés.
Mert azért nem ennyire egyszerű a helyzet, hogy a Micimackó: Vér és méz vitatható sikerén felbuzdulva 2034-ben saját Superman-filmet forgathatok mobiltelefonnal. Számításba kell venni a szellemi tulajdon jogvédelmének már említett másik formáját, a védjegy (angolul trademark) fogalmát is. Mindannyian találkoztunk már vele, ez az áruk vagy szolgáltatások megkülönböztetésére szolgáló olyan megjelölés, amelynek használata kizárólagos jelleggel a védjegyoltalom jogosultját illeti meg. Egy név, logó, szimbólum, jelmondat, kép, sőt akár még szín vagy szag (és természetesen ezek bármilyen kombinációja) is állhat védjegy oltalma alatt. És amennyiben rendszeresen megújítják, ezt már nem köti időkorlát, azaz egyes elemeket kellőképpen bebetonozhatnak a jogtulajdonosok és -örökösök. Ami a példánkban szereplő szuperhős esetében nem csak a szexi pizsit és a mellkasán látható logó kinézetét, hanem képességeit is korlátozhatja, hiszen mindezek a jellemzők a karakterhez szorosan kapcsolódnak, gyakorlatilag annak részét képezik. Például a közkinccsé váló, debütáló magazinban repülni sem tudott szuper-emberünk, úgyhogy a kriptonitra és a többi apróságra még várnia kell egy kicsit annak, aki bevállalja a jogi aknamezőn való átcsörtetést.
A vér vörös, az ibolya kék, a közkincs-vonaton nincsen fék
És bizony lesz miből válogatni a közeljövőben is, gyakorlatilag minden évre jut egy-egy klasszikus szereplő. 2025-ben Popeye (a Thimble Theatre 1929 január 17-i megjelenésében), míg 2026-ban Plútó (The Chain Gang, rövid rajzfilm) a kutya első iterációi szabadulnak fel. A 2027-es egy igazán neves év lehet, a Universal-féle klasszikus rémek közül Frankenstein és Dracula; Boris Karloff és Lugosi Béla által megformált karakterei kerülnek a köz karmai közé. 2030-ban Donald kacsa (The Wise Little Hen, rövid rajzfilm) éve lesz, végül az elkövetkezendő tíz év hajrájában Superman és Batman zárja a sort (rendre 2034 és 2035; Action Comics #1 valamint Detective Comics #27). Persze botorság lenne azt állítani, hogy mindegyikből készülni is fog független horrorfilmes változat, de a pop-, és a különféle szubkultúrákban való fellángolásokra egész nyugodtan lehet számítani – ahogy esélyesen a jogi környezet változására, alkalmazkodására is.
Mondani szokás, hogy milyen szép és kifejező a magyar nyelv, nincs ez másként a „közkincs” szónál sem. Ám ha már a közhelyeknél tartunk, hozzátehetjük még azt is, hogy ami az egyiknek szemét, az a másiknak kincs – ízlés dolgában nem vitatkozunk. Inkább mindenki ítélje meg a maga mércéjével, hogy a jog adta lehetőségekkel élők miként sáfárkodtak a közösség szellemi tulajdonával.