Böjtös Gábor írása
Vannak olyan mozifilmek, amikre évtizedek, évek vagy akár már hetek múlva sem emlékszik senki. Vannak igazi filmklasszikusok, amelyek a mai napig remekműnek számítanak, lényegében ezzel határozva meg egy teljes zsáner vagy korszak filmgyártását. És időnként akadnak olyan filmalkotások is, amelyek ugyan nem öregednek jól, sőt talán már születésük pillanatában sem számítanak minden szempontból formabontónak vagy kiemelkedőnek, ellenben képesek arra, hogy egy-egy elemükkel befolyásolják a következő filmkorok legnagyobbjait.
Az itthon a Mokép által már a videózás hőskorában Vámpírok bolygója címmel bemutatott Terrore nello spazio is pont ilyen. A másképpen Planet of the Vampires címen is ismert filmalkotás ugyanis letörölhetetlen nyomot hagyott a sci-fi és a horror mezsgyéjének dicsőségfalán. És hát őszintén, mi másra lett volna még szüksége? Mario Bava, az itáliai mesterember, addigra már nemcsak az olasz és a nemzetközi gótikának teremtett arculatot, de kezei között lényegében a giallo műfaj is megszületett. A Black Sunday, a The Girl Who Knew Too Much vagy a Blood and Black Lace azóta is alapműnek számít, ráadásul a Renato Pestriniero-történet, a One Night of 21 Hours is egy egészen különleges formában elevenedhetett újra az apa és fia koprodukcióban készült film segítségével. Igen, Lamberto Bava, a Démonok rendezője itt dolgozott először édesapjával és bontogatta szárnyait, hogy aztán végérvényesen a horrorfilmek felé vegye az irányt.
https://www.patreon.com/Borzongas
A történet úgy indul, hogy a közeljövőben két űrhajó, az Argos és a Galliot a titokzatos Aura bolygó felkutatására indul, mert utasaik segélykéréshez hasonló üzenetet fedeznek fel. Amikor azonban a Galliot leszáll a bolygón, legénysége hirtelen megvadul és egymásra támad. A különös reakciót követően aztán a legénység észhez tér, sőt hamarosan felfedezik a lezuhant Argost, melynek fedélzetére jutva egyértelművé válik, hogy a másik hajó legénysége harc közben halt meg. Méghozzá úgy, hogy egymás ellen harcoltak. A kérdés már csak az, hogy miért uralkodott el az őrület mindkét hajó csapatán, és vajon mi történt az Argoson, ami miatt ott nem sikerült rendezni a helyzetet.
Az talán már sokaknak nem spoiler, hogy vámpírt egyet sem láthatunk a közel másfél óra alatt, de ha előbb az eredeti címet értelmezzük, akkor ez sem meglepetés, hiszen abban csak és kizárólag terrorról volt szó, vérszívóról nem. A terror pedig rendre visszatér, még ha a mára már jócskán kitolt ingerküszöb ezt nem is engedi igazán elhatalmasodni a nézőn. A Vámpírok bolygója ráadásul nagyon B film, sőt már a saját korában is az lehetett, mivel látszik rajta a minimál költségvetés, és az, hogy Bava az atmoszférát is leginkább csak a fényekkel és a füsttel tudja huzamosabb ideig megteremteni. Itt-ott még a forgatókönyv is hézagos, felmerülhetnek az emberben kérdőjelek, de azért akad pár kisebb meglepetés a film utolsó szakaszára.
És hogy ezt már gyerekkorom környékén meg lehetett nézni itthon legálisan, még ha hivatalos narrációval is (úgymond szinkron, de csak páran adták a hangjukat mindenkinek), azért az is nagy dolog. Ahogy az meg pláne, hogy az 1979-es A nyolcadik utas: a Halálban számos elem visszaköszön, ezzel egyértelmű hagyatékot biztosítva Bava művének. Ha a Vámpírok bolygója nem készül el, talán az Alien sem ilyen lenne, amilyennek ismerjük, vagy nem is létezne. Egyértelmű kötődés van a két scifi-horror között, noha Scotték egyértelműen kijelentették, hogy a forgatást megelőzően nem látták Bava moziját. Az már más kérdés, hogy a speciális effektekért felelős Carlo Rambaldi mindkét produkción dolgozott, így akár ő is tehet számos hasonlóságról, még ha a történeti egyezéseket nem is írhatjuk a számlájára.
Ettől függetlenül a Vámpírok bolygója igazi klasszikus, mely közvetve vagy közvetetten, de más filmekre is kifejtette a hatását (akár Az élőhalottak éjszakáját is ide sorolhatjuk), és manapság is beszélünk róla, felemlegetjük. Nincs egyébként semmilyen kerek évfordulója, nem most ünnepeljük a születésnapját, a cikk apropója leginkább az a megjelenés, ami a Radiance-hez köthető: az angol Blu-ray kiadás fantasztikus minőségű, kemény kartontokban érkezett meg az előrendelőkhöz (így hozzám is), benne az eredeti novellával, egy vaskos könyvecskével, ami tele van írva érdekességgel, valamint képeslapokkal és a lemezen számos extrával. Tipikusan az a kiadás, amire még talán az is ráugrik, aki amúgy már nem nagyon vásárol fizikai formátumot. Ilyesformán pedig a jövőre 60 éves Terrore nello spazionak sincs miért panaszkodnia, elvégre ez is egyfajta komoly siker, már amellett, hogy az egyik legismertebb scifi-horrorhoz van egyértelmű kapcsolódási pontja.
