Tekints az ürességbe – az olasz horror új mestere visszatért?

Olasz horror: Tekints az ürességbe

Volt egy kis kihagyás, kevés izgalmas cím látott napvilágot az elmúlt hónapokban, de szerencsére így sem maradtunk olvasnivaló nélkül. Márpedig szükség van ilyesfajta szellemi táplálékra, mert bármennyire is szeretjük a horrorfilmeket, alapvetően még mindig az a legrémisztőbb, amit mi magunk képzelünk el. Az év további részében azonban bőven akad érdekesség és figyelemreméltó mű, ezért már előre készíthetjük a pénztárcánkat. Addig pedig következzenek az elmúlt pár hónap legjobb vagy éppen legérdekesebb kiadványai. 

Férgek szimfóniája

Hiron Ennes, a Pióca díjnyertes szerzőjének második regénye annyira „groteszk, sötét fantasztikum”, hogy néha azt sem tudtam, milyen világban vagyok, egyáltalán emberek-e a karakterek. Amennyiben szereted azokat a történeteket, amelyeknél egy teljesen idegen közegbe hajítanak be, pontosan úgy, mint a mély vízbe, ezt a kalandot nagyon élvezni fogod. Fantasy, horror és sci-fi egyben, valamiféle alternatív valóságban, ahol lényegében az ipari forradalom és a megelőző korok társadalmi berendezkedéséhez modernebb eszközök járnak. És itt indulunk szörnyvadászatra… 

Férgek szimfóniája

Merthogy a sztori Tiliard dekadens és halálos városában, egy igazi metropoliszban bontakozik ki. Ezt a különleges helyszínt egy ősi fa tönkjéből vájták ki: lombozatában a társadalom elkényeztetett elitje mérgező parfümökkel torzítja el a többiek elméjét, gyökerei között pedig kártevőirtók csapatai vadásznak hátborzongató teremtményekre, melyek nemcsak különösek, de gyakran egészen veszélyesek is. Guy Moulène az egyik főszereplőnk. Egy kártevőirtó, akit egyetlen cél mozgat: meg akarja akadályozni, hogy a húga is adósként élje le az életét. Az ő érdekében bármilyen munkát elvállal, és ennek köszönhetően akad össze egy halálos mérgű, sárkányméretű százlábúval. Guynak pedig a lény nyomába kell erednie.

Őszintén azt gondolom, hogy a nevével valamiért a régi arisztokrata írókat eszembe juttató Hiron Ennes remek szerző. Csak mi valamiért nem vagyunk kompatibilisak. A Pióca sem csúszott, a Férgek szimfóniáját pedig, bármennyire akartam szeretni, iszonyatosan lassan haladtam vele. Mivel nem is rövid, ezért kicsit megszenvedtem ezt az olvasást. Pedig nincs baj Sárpátki Ádám fordításával, sőt semmivel sincs gond, noha az LMBTQ-tartalmat azért kihagytam volna. De nem ez okozott törést, hanem az, hogy nem nagyon tudtam azonosulni. Végig ridegnek és idegennek éreztem azt a közeget, amelyben el kellett volna vesznem, így a 480 oldal újra és újra kilökött magából. Pedig sok minden van itt a mélyben, nemcsak rovarok és szörnyek. 

Tekints az ürességbe

Csalóka a főcím, hiszen ott az olasz horror új mesterét említettem, miközben a szerző, akire ezzel utaltam, ugyan olasz vérvonallal rendelkezik, de már Amerikában született. Philip Fracassi korábban A fiúk a völgyből című regényével hívta fel magára a hazai olvasók figyelmét is, amely szintén az Agave Kiadónál jelent meg, most pedig elérkezett az idő arra, hogy kézbe vegyük önálló novelláskötetét. Az előszót a Weird Zónával kapcsolatban emlegetett Laird Barron írta, ebben kiemelve azt az egyszerű tényt, hogy a kötetben senki nincs biztonságban. Majd Philip Fracassi első novelláskötetének kilenc hátborzongató írása a kozmikus horror és a modern weird határmezsgyéjén meghúzódva ötvözi az 1980-as évek klasszikus, kíméletlen rémtörténeteinek brutalitását a kortárs irodalom emelkedett prózájával.

Tekints az ürességbe

Nem mondom, hogy ez életem legjobb novelláskötete, és a horror műfaj nem bír el több és keményebb sztorit. Már csak azért sem állíthatok ilyet, mert nemrég jelent meg Jack Ketchum Békés királyság kötete, amely azért igen magasra helyezte a lécet, akár elrettentésről, akár borzongatásról, akár polgárpukkasztásról vagy öncélú gyomorforgatásról van szó. Philip Fracassi ennél azért sokkal visszafogottabb úgy is, hogy a Ketchum-történetek alapvető elemei az ő novelláiban is fel-felbukkannak. A gyermekekkel szembeni terrortól a nemi erőszakon át a szörnyetegekig minden felbukkan. Utóbbiak pedig majdnem mind emberiek. Persze felbukkan a mélységből valami nem evilági, hogy azért a misztikum se hiányozzon.

A Tekints az ürességbe egy nagyon jó és változatos kis novelláskötet. Hogy nem a legjobb, arról kizárólag a zsáner olyan mesterei tehetnek, mint Ketchum, Clive Barker vagy Lovecraft. Ettől függetlenül a témák érdekesek, a stílus jó. A Nagyfiú érzékletes elmesélése különösképpen tetszett, Fracassi stílusa talán ott volt a legélvezetesebb. De összességében ajánlom a kicsivel több mint 300 oldalas, Nimila Zsolt fordításában megjelent kötetet. 

Küszöb: a kis magyar falusi szürreál

Egy másik kötet miatt kerestem meg az egyik összekötőmet, amikor figyelmembe ajánlotta Szántó Áron, a veszprémi polihisztor első regényét. A lakótelepen felnőtt, 37 éves szerző egyszerre újságíró, basszer egy punkzenekarban, Lord Iron Livah néven rapper, és fest. De most már azt is elmondhatja magáról, hogy a Figura Könyvkiadónál megjelent első, 208 oldalas könyve. Történetében a frissen elárvult, érettségi előtt álló Kriszti gyámjával, alkoholista nagybátyjával, a Bakony egyik eldugott kis falujában kezd új életet az apja és János szüleinek régi házában. 

A küszöb

Ami különlegessé teszi az eldugott, fiktív bakonyi zsákfaluban játszódó sztorit, az az, ahogy a jellemző vidéki hétköznapok egyik napról a másikra válnak rémálommá, miközben a helyi boszorkánytörténetekről kiderül, hogy bőven akad igazságtartalmuk. Míg Krisztiék szomszédja egy magának való, de kedves, békés öregember, aki a pincéjében egy idegen eredetű tárgyat rejteget, a régi majorsági épületben, az úgynevezett „Kastélyban” egy szekta készít elő valami olyan borzalmas eseményt, amely mindenki életére hatással lehet. 

Agave és horror

Hogy Szántó Áron maga készítette a kötet illusztrációit, azzal kevésbé foglalkozom, mert megsérteni nem szeretném, de ettől még nem ez a vonal az, amelyben szerintem a legerősebbek a képességei. Persze ízlések és pofonok. Néhol a szóhasználat is zavart, főleg a sok indokolatlan „csávó” az elmesélésben, amely számomra rontja az élményt. Ami viszont az egészet nemcsak megmenti, de ki is emeli a középszerből, az a stílus. Másfelől pedig az az ismerős világ, amelyre bárki emlékezhet, aki valaha is kitette a lábát a nagyvárosok nyüzsgő és kaotikus forgatagából. 

A kocsmai összejövetelek és pletykák, a helyi vagányok, a falusi diszkó, a régi fadobozos Videoton TV a horgolt fehér terítővel és madárfigurával a tetején. A kollektív magyar tudat apró kis részletei elevenednek meg szinte minden második oldalon. És mindez modern köntösben, nem erőszakosan, nem unalmasan, nem feleslegesen. Az egész könnyed és természetes. Egy kis sci-fi, egy kis weird és horror elegye, miközben a humort sem mellőzi. Az UFO-ra felpattanó és seggét rázó csetényi MILF-hordán például nagyon jót derültem. A stílus kedvelőinek és a magyar szerzők támogatóinak ezért mindenképpen ajánlom az átlagosan 4500 forintért megvásárolható kötetet.

Hogyan éljünk túl egy horrortörténetet

Az utolsó utáni pillanatban esett még be Mallory Arnold regénye, amely a Multiverzum Kiadó újdonsága. Történetében a legendás horrorszerző, Mortimer Queen halálát követően a zsánerben nevet szerzett írók egy csoportja meghívást kap végrendeletének felolvasására. Természetesen mindenki abban reménykedik, hogy részesülhet hatalmas vagyonából, azonban az est folyamán igen sok kellemetlen meglepetés éri őket. 

Hogyan éljünk túl egy horrortörténetet

Mert bár mindannyiukat különleges kapcsolat fűzi az irodalmi ikonhoz, nem mindegyik kötelék ismert, sőt sokaknál igen komoly foltokat találni a közös múltban. A grandiózus kúriában végül nem is örökség várja őket, hanem egy játék. A szabályok egyszerűek: fejtsék meg a rejtvényt, és továbbjuthatnak a következő szobába. Ha kudarcot vallanak, a ház valakit magával ragad közülük. Mert bizony a Queen-birtok Mortimer családjának csontjaira épült, és mint minden igazi horrortörténetben, ez a ház is sötét titkokat rejt.

Egyértelmű párhuzamokat találni az olyan klasszikus horrorfilmekkel és -történetekkel, mint a Ház a Kísértet-hegyen, miközben maga a stílus eleinte a régimódi krimik vonalát viszi tovább. Nem véletlen, ha eszünkbe jut még Agatha Christie és a Tíz kicsi néger, elvégre egyértelmű főhajtásról van szó. Amitől számunkra ez a sztori érdekesebb és értékesebb, az az egyre erősebbé váló horroros szál. Horrorszerzők állnak sorban a pofonért, miközben népszerűségért, lájkokért küzdenek, vagy éppen saját tehetségtelenségükkel kell szembenézniük. Azután persze egyre inkább rémálommá válik az összejövetel. A Nagy Marietta fordításában megjelent regény nem formabontó, de így is kellemes kikapcsolódás a stílus(ok) kedvelőinek.

Kérem a következőt!

Mert innentől már nincs megállás, az is biztos. Az Azilum Könyvek jóvoltából, Jack Finney A testrablók támadása című művének megjelentetésével egy igazi klasszikus kimaradását sikerült pótolni a hazai könyvpiacon. Ősszel ráadásul az Agave is bekeményít. Horrorfronton érkezik Rachel Harrison Démoni örökség, Monika Kim A szeme a legfinomabb és Stephen Graham Jones Sötét evangélium című kötete. És bizony mindegyik izgalmasnak tűnik. Éppen ezért azt már most garantálhatom, hogy ősz végére, tél elejére várható egy karácsonyi ajánló. Aztán csak győzzünk mindent elolvasni. 

Képek: Agave, Figura, Multiverzum és Böjtös Gábor

Patreon
Hirdetés