Érdekes dolog ez a weird irodalom (vagy weird fiction), hiszen az annak tartott spekulatív fikció egy, a horror és a sci-fi határán mozgó, nehezen kategorizálható műfaj. A weird nem pusztán a hagyományos ijesztgetésről és rettegésről szól. Hanem inkább az ismeretlentől, a megmagyarázhatatlantól és a kozmikus furcsaságoktól való szorongást kutatja, így a borzongás azért ugyanúgy része. H. P. Lovecraft munkásságát is ide soroljuk, ahogy Veres Attiláét is. A Multiverzum Kiadó pedig tovább bővíti ismereteinket a Weird Zónával, amelynek legújabb, második darabja a Megtestesült.
Weird Zóna és Multiverzum
A Weird Zóna a Multiverzum Kiadó viszonylag új sorozata, amely év elején indult, méghozzá Az Imágó szekvencia és más történetek című novelláskötettel, amely Laird Barron történeteit foglalja össze. A Weird Zónát maga a kiadó úgy mutatta be az első kötet megjelenésekor, mint „olyan elbeszélések gyűjtőhelye, amelyek a horror, a fantasztikum és a realitás határmezsgyéjén mozognak, ahol a valóság megbillen, a furcsa nem eszköz, hanem állapot. Ezek a történetek nem kínálnak megnyugtató magyarázatokat, inkább kérdéseket vetnek fel: a valóság törékenységéről, az emberi tapasztalás korlátairól és az ismeretlen jelenlétéről.”

Persze ez már nem a Weird Tales magazin által fémjelzett korai korszak, sokkal inkább a New Weird. Az az újweird, amely a 2000-es években bontakozott ki egyfajta új irányzatként, miközben a weirdet modern társadalmi és szürreális elemekkel ötvözi (pl. Jeff VanderMeer, China Miéville). Laird Barron és Richard Thomas is tökéletesen illik ebbe a közegbe. Ez pedig kellemes alternatívát nyújt a rengeteg magyarul is megjelent Lovecraft-mű és a klasszikus weird irodalom itthon korlátozott példányszámban megjelenő kötetei mellett (Azilum-könyvek: pl. Blackwood és Machen).
Az Imágó szekvencia és más történetek
A Shirley Jackson-díjas Laird Barron kilenc hátborzongató, kozmikus horrortörténetét ismerhetjük meg az eredetileg 2007-es kötetben, köztük a World Fantasy-díjra jelölt kisregényt, Az Imágó szekvenciát, és az International Horror Guild-díjra jelölt Szívószervet. Ahogyan azt a kiadó is jelzi, ezek az elbeszélések együttesen „egy sokkoló ciklust alkotnak, amelyben torz evolúció, terjedő káosz és rovarszerű kollektív tudat rejtőzik a Föld látszólag békés felszíne alatt”. Emiatt a történetek szereplői és általában a cselekmény, bár szorosan nem kapcsolódnak össze, mégis egy közös univerzumot ismerhetünk meg jobban, miközben azért akadnak közös pontok is.

Olvastam egyébként rendkívül lelkes kritikát a 392 oldalas kötetről, amely szerint zseniális az egész, méghozzá úgy, ahogy van. Ezen a véleményen sajnos nem osztozom. A legtöbb történet számomra semmitmondó, unalmas, csapongó és terjengő. Mindent rossz értelemben tesz az író, ami után a történetek 70 százalékánál kínkeservesen jutottam el a befejezésig.
Hogy ez a változó fordításnak (Farkas Balázs, Juhász Viktor és Sárpátki Ádám) köszönhető-e vagy az eredeti szövegnek, azt nem tudom. Viszont tény és való, hogy míg néhol csak szenvedtem, a kimondottan extrém A Fekete Lajhár Körmenete már egészen lekötött, a Hallucigenia pedig végig vitte magával a képzeletemet. A fülszövegben írt gondolatsor, miszerint az elhagyatottság, a félelem és az identitás kérdései egy közömbös, mindent felemésztő kozmosz hátterében bontakoznak ki – nálam sajnos csak részben jött át.

Megtestesült
A Megtestesült Sebastian Pana történetével indul, aki egy bűnevő. A fülszöveg szerint az a feladata, hogy magára vegye a halottak vétkeit, mielőtt azok továbblépnek. „A fagyott Északon – ahol a sötétség hónapokig nem engedi fel a napot – repedés nyílik a valóság szövetén, és a túloldalról torz, húsból és bűnből született lények szivárognak át a tundrára. Hamar világossá válik: a bűn nem tűnik el. Testet ölt.” És noha a leírás már önmagában spoileres kicsit és elárul egy keveset a tartalomról, a szerzőnek már azzal sikerült meglepnie, ahogy a cselekmény változik és nézőpontot vált. Azonban a stílus fogott meg a legjobban.
„A Megtestesült olvasása elementáris erejű, zsigeri élmény – a weird kozmikus horror legtisztább formája. Brutális és kérlelhetetlen regény, amely léptékében és gondolatiságában is epikus. A teremtményhorror lélegzetelállító: végtelenül egyedi és lenyűgözően sokszínű. Thomas biztos kezében még a legvadabb bestia is emberivé válik, és képes a megváltásra. Őszintén nem is tudom, hogyan írhatnám le másként ezt a meditatív, szörnyűséges, törékeny, jégcsapszerűen éles regényt. Meg kell kóstolnod neked is!”
– Sam Rebelein, Bram Stoker-díjra jelölt, Wonderland Book Award-díjas szerző
Lehet olvasni az idézetek és vélemények, kritikák között, és nagyjából egyet is tudok érteni a Stoker-díjas szerzővel. Ami Barron esetében hiányzott, az Richard Thomas 272 oldalas regényében abszolút megvan. Olyan leírás és érzékeltetés jellemzi a könyvet, hogy szívesen olvasnám akkor is, ha pusztán természetbúvár tájleírás lenne. Azonban a kapott mű nem kevés szépirodalmi stílussal átitatott, kőkemény weird, amely egészen a koponyánkba mászik. A Megtestesült tényleg kimondottan hipnotikus és költői. Eközben a gyászról és a bűnről is szól, és szörnyetegei, idegen elemei ellenére is nagyon-nagyon emberi.











Izgalmas betekintés az ismeretlenbe
Izgalmas. Akár kezdetként tekintünk rá, akár valami különös, nem evilági betekintőként. Emiatt nagyon értékelem Botos Kitti igyekezetét, mint a Weird Zóna háziasszonya, szerkesztője és a borítók készítője, melyek igazán egyedi ízt adnak ennek az egyébként is különleges sorozatnak. Kíváncsian várom a további megjelenéseket és szerzőket. Remélem, hogy Laird Barron csak nekem okozott felemás érzéseket, és mindenki mást elvitt és elvisz az ismeretlenen túl tenyésző árnyékok közé, ahol ízelt lábak nesze fagyasztja meg az olvasók vérét. Én is oda vágyom. De csak ha van visszaút.
Képek: Multiverzum és Böjtös Gábor
