Ha csupán egyetlen retro-horrorfilmet kellene választani Halloween éjszakájára, amely a VHS-korszak ikonikus alkotása, továbbá komikus hangulata okán tökéletes kikapcsolódást biztosít az egész társaságnak, akkor én egészen biztosan a Démonok éjszakáját ajánlanám.
A Hull(a)ház rejtélye
Az eredetileg Halloween Party munkacímen futó mozi cselekménye nem túlságosan extra: Angela és barátnője bulit szervez az egykor halottasházként működő, jelenleg pedig szimplán elhagyatott Hull házban. Az egydimenziós tinédzserekből álló válogatott társaság egy rövid szeánszot követően tovább bulizik, csakhogy az addigra kiszabadult túlvilági entitás egyesével kezd őket megölni, illetve démoni lényekké változtatni a díszes kompániát.

Bár a Kevin S. Tenney (Witchboard 1-3) által dirigált mozi a megjelenésekor teljesen átlagos értékeléseket kapott, és valóban nem sikerült kiemelkedőre, mivel rendkívül klisés karaktereket és nem túl eredeti szituációt tálalt, azonban az összkép annyira szórakoztató sikerült, hogy én például – a retró varázsa vagy a pozitív emlékek miatt – három-négyévente újranézem. Érdekes, hogy a sztereotípiákban tobzódó szereplőink bár kellően hülyén viselkednek, viszont sokkal kevésbé találom őket irritálónak, mint akármelyik másik modernebb darabban.

Trükkök és a maszkok pofásra sikerültek, és a hullaégetőből kiszabaduló csontváz-sárkány-démon is elég eredeti. Nálam jócskán betalált a nyolcvanas évekhez hű komolytalan hangulat, valamint az Evil Deadhez hasonló (akasztófa)humor, de a filmzenéje szintén elég emlékezetes.
Folytatás keresztekkel
Az 1994-ben Brian Trenchard-Smith (Leprechaun 3-4) által rendezett második epizódnak ugyan nem sikerült maradéktalanul megismételnie az eredeti mű sikereit, azonban úgy vélem, nagyon közel járt hozzá. A Hull házban történt események óta eltelt hat év; minden halott szereplőt megtaláltak, kivéve Angela testét. A katolikus bentlakásos iskola tradicionális halloweeni táncmulatságra készül, azonban néhány lázadó diák büntetése ellenére elszökik a Hull házhoz, hogy saját bulit tartsanak. Ám hamar megunják, így inkább visszamennek a suliba, ahol aztán az egyik, házból elemelt tárgyból cselesen előtüremkedő démon megkezdi véres műsorát. Hőseink később egy elszánt apácával és az intézményvezető pappal kiegészülve visszatérnek a Hull-rezidenciára, hogy megmentsék Angela időközben elrabolt kishúgát.

Kissé furcsállottam, hogy amikor hőseink a film felénél végre eljutnak a kísértetházba, nem sokat időznek, rögvest mennek vissza, amivel megszakítják a történet ívét, ám szerencsére ezenkívül nem találtam semmilyen zavaróbb dolgot. A katolikus főiskola helyszíne ad egy fajta pikantériát a filmnek, ám a démonok létezését mindenáron – akár még egy Necronomicon-rituáléval – bizonyítani kívánó Perry stréber karakterében láttam volna még potenciált bőven.
Kapunk néhány önismétlő jelenetet és a mitológiát szintén felhozzák, ám ezúttal lényegesen több és látványosabb halálnem került a másfél órás játékidőbe. Ráadásul most már olyan szereplők is akadnak, akikért tényleg lehet izgulni. Idióta fekete humorban és formás cicikben most sem lesz hiányunk, az iskolai bulin hallható Morbid Angel dalért pedig pluszpont. Összességében szerintem korrekt folytatása az elsőnek.

Forrás: Republic Pictures
DémON üzemmódban, harmadszor
Az első epizódot jegyző Kevin Tenney forgatókönyvéből készült történet szerint egy csapat szedett-vedett bagázs egyikük hülyesége miatt lövöldözésbe keveredik egy benzinkúton, majd sebesült társukkal együtt kórház helyett az elhagyatott Hull-házban húzzák meg magukat. Angela pedig nem restelli a még akkor is egymással keménykedő csoport tagjait egyenként becserkészni és démonizálni.

A Jim Kaufman rendezte harmadik epizód vitán felül a franchise legrosszabbja. A maszkolás gyakorlatilag egy közepes Buffy, a vámpírok réme epizód színvonalát hozza, és sajnos a horror-faktor szintén erőtlen. Az eddigi két epizód atmoszféráját a földig rombolták, amikor a rettegett Hull-házat egy modern berendezéssel bíró komfortos otthonként ábrázolják, ráadásul a körülötte elterülő birtoknak sincs semmiféle hátborzongató hangulata. Az ellentmondásokban tobzódó cselekmény tehetségtelen színészekkel és ostoba szituációkkal tele, így egy másfél órát pazarolunk el életünkből, ha mégis megnéznénk. Igazi kerülendő szutyok.
Támasszuk fel, hátha…
Az újraforgatási láznak köszönhetően annyi más klasszikus nyolcvanas években készült horrorfilm mellett ezt a darabot is reanimálni kellett, persze nem volt benne köszönet. A B-filmes filmográfiával büszkélkedő Adam Gierasch írta és a rendezte 2009-es változatban a Broussard-házban játszódó cselekményhez némi előzménysztorit is kanyarintottak, ám a történet magva hasonló az eredeti változathoz. Bár Angelát az alagsorban található csontvázak egyike marja meg, a démonok itt arcot zabálnak, szarvat viselnek és/vagy melleikből kígyószerű csápok törnek elő.

A mozis bemutatóra tervezett, majd DVD-n landoló produkcióról egyébként mindent elmond, hogy Shannon Elizabeth (Jack Frost, 13 kísértet) és Edward Furlong (Kedvencek temetője) voltak benne a húzónevek. Egyáltalán nem humoros, nincs dinamikája, sem hangulata, de a rockzenés montázsok, valamint a Linnea Quigley-féle cameo sem tudja emlékezetessé tenni ezt a borzasztóan középszerű démonos slashert. Annyira felejtős, ahogy elsőre gondoltátok. Legnagyobb szerencsénkre a közösségi finanszírozással tervezett After Party nevű folytatása végül nem készült el.
